Ez a kifejező festmény a nézőt egy titokzatos, szinte ősi erdei jelenetbe kalauzolja, ahol két ló áll egy csillogó víztó mellett. A nagyobb, halvány ló lehajtja a fejét, hogy igyon, a tükörképe pedig összeolvad a sötét, hullámzó vízzel, míg egy kisebb, élénk vörös ló éberen áll a háttérben. Két meztelen alak ül a jelenet fölött, összemosódva az árnyékos ágakkal és a sűrű lombkoronával, ami fokozza a kép titokzatos vonzását. A kompozíció ügyesen egyensúlyozza a fényt és az árnyékot, vezetve a tekintetet az összefonódó ágak hálózatán és az élénken vibráló színfoltokon keresztül, melyek tele vannak élettel és misztikummal.

Gazdag, sűrű ecsetvonásokkal készült a mű, a színpaletta zöld, kék és vörös árnyalatokban bővelkedik – földies, mégis kissé másvilági tónusok, melyek misztikus hangulatot teremtenek. A fény és árnyék játéka egy láthatatlan történet igézetét kelti, meghívva a mítoszok és rejtett szertartások suttogására. A vászon érzelmi feszültséggel vibrál, a nyugalom és az ősi energia keverékét ábrázolva, megörökítve az ember, az állatok és a természet bensőséges kapcsolatát. A 19. század végén készült alkotás a művész átmenetét jelképezi a hagyományos realizmustól a szimbolikusabb, misztikusabb természet- és létezésábrázolás felé.