A jelenet gyengéd nyugalommal bontakozik ki; egy nő a természet zöld ölelésében fekszik. A művész mesterien ragadja meg a fény és az árnyék kölcsönhatását, gyengéd fényt vetítve az alakokra és a környező lombozatra. A kompozíció arra invitálja a nézőt, hogy osztozzon a derű e pillanatában, a szem a vibráló zöldben megbúvó finom formára irányul. Ez a csendes elmélkedés pillanata, a világ elcsendesült, a levelek susogása és a szél suttogása kivételével. Szinte érzem a napot a bőrömön, a fű és a föld illata betölti az érzékeimet.