Ebben a lebilincselő portréban a téma elegánsan ül a színes virágok tengerében, megtestesítve a nyugalmat és az eleganciát. A kompozíció gondosan rendezett, a figura a bal oldalon helyezkedik el, kellemes egyensúlyt teremtve a vibráló virágos háttér előtt; szinte érezhetjük a napsütötte kert melegségét. A művész merész, kifejező ecsetvonásokat alkalmazott, amelyek életet lehelnek a vászonba, minden egyes mozdulat a női alak gördülékenységét tükrözi.

A színpaletta a vibráló árnyalatok ünnepe — a mély zöldek összefonódnak az égő pirosakkal és sárgákkal, visszatükrözve a körülötte lévő élénk növényzetet. Itt érzelmi mélység is rejlik, mivel a téma nyugodt tekintete arra hív, hogy töprengjünk a gondolatain; elmerült valami álomban, vagy egyszerűen csak élvezi a pillanatot? Ez a mű, amelyet az 1920-as években festettek, egy kulcsszakaszt tükröz az művészettörténetben, amikor az expresszionizmus az érzelem közvetítésére törekedett, nem pedig a puszta ábrázolásra, ezáltal nemcsak fontossá, hanem mélyen megfelelővé is téve.