Ez a lenyűgöző csendélet egy virágcsokrot mutat be egy színes váza mellett, élénk kék háttér előtt. A lágy ecsetvonások textúrája magára vonja a néző figyelmét, felfedve a virágok életét és szépségét tükröző vidám káoszt. A rózsaszín rózsa lágy szirmaival kiemelkedik, míg a sárga bimbók kissé lehajlanak, talán a mulandó szépségről suttogva. A színek kontrasztja—bátor kékek, amelyek kiemelik a virágok finomabb árnyalatait—mélységet és élénkséget kölcsönöz ennek a kompozíciónak.

Az elrendezés úgy tűnik, hogy előttünk táncol, egy elbűvölő forma- és alakjáték, amely arra hív minket, hogy gondolkozzunk az élet mulandóságán. Ez a mű melegséget és nosztalgiát kelt, minket egy napfényes, kényelmes szobába visz. Cuno Amiet mestersége nem csupán a szín használatában rejlik, hanem munkája érzelmi visszhangjában is, tartós nyomot hagyva, amely meghaladja a vásznat. Minden ecsetvonás élőnek tűnik, energiával rezeg, mintha a virágok bármelyik pillanatban kitörhetnének kereteikből, emlékeztetve minket a természet belső szépségére és mulandóságára.