Ebben a vibráló munkában a néző azonnal vonzódik a virágcsokor színpompájához, amely elsősorban egy lágy rózsaszín és egy élénk piros keveréke, amelyek úgy tűnik, hogy életre kelnek. Az anemónák szinte táncolnak a díszes delfti vázában, amelynek kék és fehér mintái ellentétes hűvösséget adnak, megerősítve ezzel a meleg kompozíciót. A háttér meleg, földszínekben pompázik, átölelve a jelenetet, a tekintetet a csokor dús textúráira és rétegeire irányítva. Minden virágot vonzó impasto technikával ábrázolnak, amely tapintható mélységet biztosít, szinte meghívva, hogy érintse meg a puha szirmokat.

Renoir színpaletta választása különösen figyelemre méltó; ügyesen egyensúlyozza a virágok féktelenségét a vázán lebegő részletekhez. Az anemónák gazdagsága átszellemült szépséget sugall, amely öröm és nosztalgia érzéseket kelthet — emlékeztetve az élet és a művészet múlandó természetére. Ez a természet halvány a szépség örömének bizonyítéka, de Renoir szín és forma mesterfokú. A nézőt arra hívogatja, hogy értékelje a mindennapi élet kicsi, mégis mély szépségpillanatait. Az érzelmi hatás mélyen rezonál, hiszen a festmény egyszerre frissebb és kontempláló, megörökítve egy időpillanatot, amely öröknek érzi magát.