Ebben a lenyűgöző műben a késő ősz esszenciája meleg takaróként körülöleli a nézőt. A körtefa, gubancos ágakkal és élénk lombozattal büszkén áll a nyugodt kék égbolton, ami békességet sugall. Renoir festési technikája figyelemre méltó; minden ecsetvonás táncolni látszik a vásznon, megörökítve a leveleken szűrődő csillogó fényt. Az őszi lombozat arany árnyalatai szépen kontrasztálnak az alatti dús zöld fűvel, vizuális szimfóniát alkotva, amely arra hívja a nézőt, hogy egy kicsit tovább maradjon, és felfogja a részleteket.

A kompozíció egyaránt harmonikus és dinamikus, a középső fa magára vonja a figyelmet, míg a környező zöld növényzet megnyugtató ölelést kölcsönöz, rétegesen és texturáltan gazdag zöld árnyalatokkal. Az ember szinte hallhatja a levelek susogását a lágy szélben, mintha a természet életet lehelt volna ebbe a darabba. Ez a mű nemcsak egy pillanatot örökít meg az időben, hanem magába foglalja a természet szépségét is, tükrözve egy történelmi időszakot, amikor a Renoirhoz hasonló művészek szenvedéllyel és élénk színpalettával ünnepelték a természet világát.