Egy vibráló kék írisz-explózió uralja a jelenetet, varázsát egy vonzó bűbájba vonva, ami vonzza a nézőt a szín- és textúraviharba. Az ecsetvonások elevenek; minden szirom folyékonyan és bájjal jelenik meg, bemutatva Van Gogh mesterségét a természet ritmusának megörökítésében. Az íriszek gazdag azúrkék színei éles ellentétben állnak az alattuk lévő meleg föld színeivel, dinamikus kölcsönhatást teremtve a hűvösség és a melegség között.

A kompozíció buja zöldben gazdag, hosszú, fodros fűleveleivel, amelyek a szemet e vásznon vezetve irányítják. A háttérben felvillanó ragyogó sárgás foltok és fehér virágok egyes darabjai mélységet és komplexitást adnak, mintha a természet maga ünnepelne. Ez a vibráló paletta, tele élettel és energiával, öröm- és nyugalomérzéseket vált ki, meghívva minket, hogy időzzünk e virágparadicsomban. Történelmileg ez a mű egy olyan időszakot tükröz, amikor Van Gogh érzelmi és mentális küzdelmei gyakran kiviláglottak a későbbi műveit jellemző élénk színek és intenzív ecsetvonások révén.