Ebben a lenyűgöző művészetben a nézőt azonnal vonzza egy fiatal nő érzelmekkel teli arca, amely a korának jellegzetes fehér sapkája által keretezve látható. Vincent van Gogh szokatlan ecsetvonásaival gazdag földszíneket állít szembe sötét háttérrel, lehetővé téve a modell sápadt bőrének és kifejező vonásainak kiemelkedését. A festő kifejező technikája megragadja Gordina de Groot karakterének lényegét, ellentétbe állítva a sztoikus kifejezését szinte érezhető sebezhetőséggel, amely empátiát vált ki. Minden ecsetvonás szándékos, de egyfajta spontaneitást is közvetít, arra hívva minket, hogy elmélkedjünk a tekintetében rejtőző számtalan történetről.

A kompozíció szándékosan egyszerű: közvetlen pillantása bevonja a nézőt, egyfajta intimitást teremt, amely egyszerre zavaró és szép. Van Gogh fényfelhasználása a fejében játszik, megvilágítva a szemét és kiemelve természetes vonásait, míg a festék textúrája a művész érzelmi elkötelezettségét mutatja a témájával. Ez a portré nemcsak egy megjelenítés, hanem egy ablak a múlt egy nőjének lelkébe; megtestesíti a küzdelmeket és a kitartást, amelyek az arca finom árnyalataiban jelennek meg. Történelmileg az ilyen művek hangsúlyozzák a 19. századi társadalmi kontextust, amikor a nőket gyakran háztartási szerepekbe korlátozták, de ebben a portréban Gordina megtalálja azt a hangot, amely átszeli az időt, bizonyítékát adva létezésének és erejének.