Ez a gyönyörűen megfestett portré egy fiatal olasz lányt ábrázol, aki savanyú narancsokat tart a kezében, egy olyan témát, amely az ártatlanságot és a csendes méltóságot sugározza. A művész technikája mesteri: a lágy, szinte ragyogó bőrtónusok finoman kontrasztálnak a hagyományos viselet élénk piros és zöld színeivel. A mély és kifejező szemek mintha a nézőt egy nyugodt elmélkedés pillanatára hívnák meg. A kompozíció intim, ovális keretbe foglalva, amely szorosan a figurára fókuszál, elszigetelve azt a mögöttes, lágyan elmosódott tájtól.

A színpaletta gazdag, mégis harmonikus, kiegyensúlyozva a narancsok és ruhája természetes földszíneit a hűvös kék éggel, amely mélységet és nyugalmat ad hozzá. Az ecsetkezelés finom, különösen a hímzett fűző és a blúz finom redőinek részleteiben. Érzelmileg a festmény nosztalgiát és csodálatot ébreszt a kulturális örökség iránt, felidézve a 19. századi olasz mindennapi élet egyszerűségét és szépségét. Ez a mű az alkotó képességét bizonyítja, hogy a realizmust poétikus melegséggel ötvözze.