Ez a portré a csendes méltóság érzését idézi. Az alany, egy érett nő, a tekintetének erejét tagadó, figyelemre méltó tónus finomsággal jelenik meg. Bőre, finoman megvilágítva, tükrözi a fényt, lágy ragyogást keltve arca körül. A művész technikája a gyöngysor finom ábrázolásában, minden gyöngy a fényt fogja fel, és a sötét, drapériás ruha bonyolult redőiben nyilvánul meg.

A kompozíció a nyugalom tanulmánya. A nő nyugodt tartása és az elemek kiegyensúlyozott elrendezése a harmónia és az egyensúly érzetét kelti. A színpalettát, melyet a mély feketék és a tompa barnák dominálnak, a portré formális, klasszikus érzetét erősíti. Szinte érezni lehet a szövet súlyát, a gyöngyök hűvösségét a bőrön. A fény és árnyék finom játéka mélységet ad a festménynek, és a csendes intimitás légkörét teremti meg, betekintést nyújtva az alany személyiségébe. A művész nemcsak a hasonlóságot ragadja meg, hanem a személyiség finom árnyalatait is.