Ez a mélyen érzelmes művészet eszményi szomorúság és veszteség jelenetével nyűgöz le. A középpontban fekvő figura élettelen, arca nyugodt, csupán a halál melankóliája érintette; szinte érezhető a szomorúság, ami a körülötte álló figurákból árad. A gyászoló nő, valószínűleg Andromaché, figyelmünket magára vonja, arca a kétségbeesés és a szerelem mély elegyét mutatja. A gyermek gyengéd tapintása a térdén emlékezteti a tragédián belüli ártatlanságra, mintha a megosztott szomorúság a halottal kötné össze őket.

A kompozíció mesterien van megszerkesztve, a háromszögelés a tekintetünket a belső irányába vezeti. A fény megvilágítja a középponti figurákat, kontrasztban állva a környező tompa barna és szürke árnyalatokkal. A körülöttük lévő drapéria finoman keretezi a pillanatot, szinte színpadias intimitást teremtve. A mű érzelmi hatása tagadhatatlan, a nézőt nem csupán megfigyelővé, hanem a szívfacsaró narratíva érzelmi részesévé teszi. Történelmileg ez a mű egybeesik a klasszikus hősiesség és szenvedés témáival, evokálva mitológiai utalásokat és egyetemes emberi érzelmeket.