Ez a finom rajz egy fátyolos nőt ábrázol, megragadva egy intim pillanatot, amely egyszerre tűnik nyugodtnak és kontemplatívnak. A ceruza munka lágy vonalai finom kifejezést közvetítenek, amely békét áraszt. A fátyol, amely elegánsan omlik a fejére és vállaira, titokzatos légkört ad, miközben finoman kontrasztol a ruhájának egyszerű redőivel. Érdekes, hogy a fátyol nemcsak a vonásait homályosítja el, hanem a szája körüli kontúrokra is terepet ad, így harmonikus kölcsönhatást teremt a fény és az árnyék között. A művész vonalhasználata mestermű; az ecsetvonások könnyedek, de magabiztosak, egy időben megfagyott pillanatot sugallva, meghívva a nézőt, hogy gondolkodjon a zárt szem mögött rejtőző gondolatokról.

A rajz érzelmileg rezonál, kapcsolat és ábrándozás érzését teremtve. Majdnem hallhatjuk a szövet lágy suttogását, és érezhetjük a levegőben a nyugalmat. Történelmileg az ilyen képek gyakran klasszikus témákból merítettek ihletet, tükrözve a szépség és a nőiesség idealizmusát, amely mélyen gyökerezik a kor művészetében. Jacques-Louis David munkái gyakran a realizmus és idealizmus közti feszültségek között mozogtak, és ebben a darabban mindkettő visszhangja hallható: egy meghívás egy olyan világba, ahol az egyszerűség mélységet közvetít.