A jelenet kézzelfogható drámaisággal bontakozik ki. Előtérben egy vibráló vörös ruhás nőt kígyó mar meg, teste összeesik, miközben egy kékbe öltözött férfi megpróbálja elkapni. Pózisuk, szinte egy haláltánc, azonnal megragadja a tekintetet. A színpaletta gazdag, mélyvörösek és kékek kontrasztban a táj zöldjeivel, kiemelve a pillanat érzelmi intenzitását. A fény és az árnyék a figurákon játszik, fokozva a feszültséget. A háttérben más figurák utalásai is láthatók.

Majdnem hallom a pánik suttogását. A férfi felemelt karjai, egy kérés, tiltakozás az elkerülhetetlen ellen. Ez az élet törékenységének és a halandóság szúrásának érzését idézi. A ecsetkezelésnek látszólag van egy bizonyos energiája abban, ahogyan a lombozatot ábrázolja, életet lehelve a jelenetbe. Olyan, mint egy színpad, ahol a színészek életük utolsó pillanatait élik.