Ebben a finom és megindító jelenetben egy fiatal nő áll egy lépcsős talapzaton, teste elegánsan átlátszó, ékkövekkel díszített ruhában, amely finom érzékiséggel tárja fel alakját. Egy férfi levágott fejét tartja egy arany tálcán, ijesztő trófeát, amely ellentétben áll nyugodt, majdnem elmélkedő tekintetével. A háttér egy buja, árnyas kert, amelyet díszes klasszikus építészet keretez, köztük egy gazdagon díszített kék oszlop és egy faragott kőmedence, melyek titokzatos és időtlen légkört teremtenek. A művész ecsetkezelése részletes kidolgozottságot és lágy, majdnem éteri színátmeneteket ötvöz, álomszerű feszültséget teremtve a valóság és a mítosz között. A színpaletta főként finom kék, zöld és földszíneket használ, melyeket a ruhájáról lelógó ragyogó pávatollak és a fej körüli arany glória tesznek hangsúlyossá, tragikus szépség és elkerülhetetlen sors érzetét keltve.

A kompozíció a néző tekintetét a figura és az oszlop függőleges tengelye mentén felfelé vezeti, hangsúlyozva a pillanat szertartásosságát és súlyosságát. Az érzelmi hatás mély — a lenyűgöző kép felszíne alatt csendes szomorúság rejtőzik, amely a hatalom, az áldozat és a legendás Salome titokzatos természetének témáira való elmélkedésre hív. A 19. század végén készült mű a szimbolizmus iránti érdeklődést tükrözi a mítoszok, allegóriák és a sötét pszichológiai rétegek felfedezése iránt, és Gustave Moreau látomásos művészetének lenyűgöző példája.