A vászonon egy éteri jelenet bontakozik ki, ahol egy csoport finom, másvilági alak—nymphák—táncolnak egy erdei tisztáson. A hangulat ködös és álomszerű, puha, tompa zöld, kék és földbarna árnyalatokkal átitatva. Ezek a szellemszerű táncosok folyékony, kecses ecsetvonásokkal vannak megfestve, harmonikus körben mozognak, lenge ruháik minden mozdulattal hullámzanak. A háttérben lévő fák elnyelik a szórt fény nagy részét, titokzatos aurát kölcsönözve a jelenetnek, miközben a nap a horizonton lenyugszik. A fény és árnyék finom játéka költői pillanatot teremt, amely az ősi mitológiák suttogását és a természet varázsát idézi fel, meghívva a nézőt, hogy elképzelje a levelek susogását és a rejtett erdei ünnep távoli hangjait.