Ez a nyugodt folyóparti jelenet egy csendes pillanatot ragad meg Nangis közelében, ahol a tükröződő víz és a lágyan borús égbolt lágy, békés hangulatot teremt. A művész finom ecsetvonásai érzékenyen olvasztják össze a fák sűrű lombját a folyó nyugodt áramlásával; az ágak és levelek tompított zöld árnyalatokban jelennek meg, amelyek beleolvadnak a part földszíneibe. Egy magányos csónak csendesen pihen a parton, emberi jelenlétet sejtetve zavarás nélkül, miközben távoli fák és egy homályos épület mélységet és egy kevés narratívát adnak a tájnak.

A kompozíció kiegyensúlyozza a természet nyugalmát a dinamikus textúrákkal: a lombon vastag, texturált ecsetvonások kontrasztban állnak a felhőkön finomabb, könnyedebb ecsetkezeléssel. A meleg okkerekkel és hideg zöldekkel készült paletta, a diffúz fényével együtt, nyugodt hangulatot hív elő, elmélkedő, majdnem meditatív állapotba vonva a nézőt. A 1880-ban készült mű a francia impresszionizmus érzékenységét tükrözi a természetes fény és légkör iránt, miközben megőrzi a Barbizon plein air hagyományainak harmóniáját és finomságát, bemutatva egy átmenetet a kor tájképfestészeti megközelítéseiben.