Ez az akvarell egy másik korba repít, a Földközi-tenger meleg napfényében fürdőző jelenetbe. A művész ügyesen megragadja az ókori templom viharvert nagyságát, oszlopai a sápadt ég felé nyúlnak. A kompozíció először a templom bonyolult részleteire, a kiképzett oszlopokra és a kő finom textúrájára vonzza a tekintetet, majd a távolban kibontakozó hatalmas tájra. Nyugodtnak tűnik, de a történelem és az idő múlásának érzetét is átadja.