Ez a műalkotás egy nyugodt pillanatot rögzít egy csendes szökőkútnál, amelyet a természet buja ölelése vesz körül. Maga a szökőkút, bonyolult szobrokkal díszítve, elegánsan emelkedik ki a kőfalból, beszélve korának mesterségéről. A visszaverődések kulcsfontosságú szerepet játszanak itt: a víz arany és zöld árnyalatokkal ragyog, varázslatos táncot hozva létre a felületen. A gyengéd hullámok eltorzítják a visszavert építményeket, tovább hangsúlyozva a jelenet álomszerű minőségét, és a nézőt egy békés oázisba szállítják. Minden ecsetvonás a mozgás benyomását közvetíti, mintha ennek a helynek a lényege élne és lélegezne.

A kompozíció ügyesen vezeti a tekintetet a középpontból, ahol a kőszél lágyan ível, a hűvös, rejtélyes víz mélységei felé. A fény és árnyék kölcsönhatása finom egyensúlyt teremt; ahol a napfény megérinti a felületet, szinte ragyogónak tűnik. Ezzel szemben az árnyékos területek a nyugalom és az önvizsgálat érzését idézik fel. Sorolla színeinek használata érzelmi kapcsolódást ösztönöz: a nap meleg árnyalatai ellentétben állnak a víz hűvös nyugalmával. Ez az ellentét nemcsak a jelenet szépségét hangsúlyozza, hanem nosztalagikus érzéseket is felébreszt a természet ölelésében eltöltött csendes pillanatok iránt, emlékeztetve minket a természet világában megtalálható egyszerűségre és mély örömre.