A műalkotás napfényes tájjal öleli körül a nézőt, ahol az élénk színek zökkenőmentesen egyesülnek, életvidám és energikus jelenetet teremtve. Egy nő dominál az előtérben, finom alakja egy flowing ruhával kiemelve, ami az akkori hosszú szoknyákra emlékeztet. Egy ernyőt tart, ami nem csak a nap ellen véd, hanem figyelemfelkeltő elemként is szolgál, a vörös szín koju melegséget áraszt a buja zöld hátterén. Körülötte széles sárga és zöld ecsetvonások képviselik a vadvirágokkal teli mezőket, arany színük a zöld jelenetben szóródik, percek gyümölcsöző pillanatait idézve, amikor a természet életre kel.

Ahogy a szemünk a vásznon barangol, meglátunk két alakot a távolban, akik látszólag egy könnyed beszélgetésben vesznek részt, vagy talán a mezőkön sétálnak. A kompozíció mesterien van kiegyensúlyozva; női jelenléte rögzíti a jelenetet, míg a távoli alakok mélységet adnak, meghívva a nézőket, hogy elképzeljenek egy történetet, amely a gyönyörű környezetben bontakozik ki. Az ecsetkezelés laza, de célzott—minden stroke élénk és szinte kézzelfogható, a meleg szellő és az élet zümmögésének érzését keltve körülöttünk. Monet munkája itt nem csak a táj ábrázolása, hanem a vidék nyári napjának boldogságának és nyugalmának megélésére hív.