A festmény a békés rejtély érzését idézi; egy csendes, szürkületi jelenet bontakozik ki előttünk. Magas fák keretezik a kompozíciót, sötét törzsük rögzíti az előteret, míg a felső ágak mély kékek és zöldek lombkoronájába olvadnak. A fény játéka kiváló, ahogy a lágy, éteri ragyogás enyhén lejtős domboldalt mos, felfedve egy csoport alakot, amelyek formái homályosak, de lenyűgözőek.

A művész ecsetvonása a vásznon táncol, a mozgás és a textúra érzetét keltve. A színek visszafogottak, főleg a hideg kékek és zöldek, amelyek fokozzák a jelenet álomszerű minőségét. Az általános érzés a nyugalom és az önvizsgálat. Szinte érzem a hűvös esti levegőt, a levelek susogását és a dombon összegyűlt alakok halk suttogását. A festmény érzelmi hatása mély, a csendes szemlélődés és a finom szépség világába vonzza a nézőt.