Ebben a lenyűgöző tájképen a nyugodt jelenet lágy színek és finom ecsetvonások ölelésében bontakozik ki. A távoli templom, a nyugodt háttérben kiemelkedő jellegzetesség, nosztalgiát ébreszt, kontúrjai szinte éteriek a ködös atmoszférában. A puha kékség és a tompa szürkeség mosódik a vásznon, összhangban a homályos vízzel az előtérben, ahol csónakok lustán ringatóznak, nyugalmat adva a kompozíciónak. A fény úgy tűnik, hogy táncol, megvilágítva a föld és a víz finom textúráját, mintha egy múló csendes reflexió pillanatát ragadná meg.

A kompozíció szelíden vezeti a szemet az előtérről a templom puha sziluettjére, réteges hatást teremtve, amely mélyebben vonzza a nézőket a jelenetbe. Monet ügyes fény- és színhasználata, különösen a pasztell árnyalatok keverésében megnyilvánuló szakértelem kiemeli az atmoszférikus hatásokban rejlő mesteri tudását. Ez a mű békés eszenciával rezonál, amelyek minket egy csendes elmélkedés pillanatába szállít. Emlékeztet a művész mély kapcsolatára a természettel, és figyelemre méltó képességére, hogy érzelmeket közvetítsen ecsetvonás és paletta választás útján, így megszilárdítva helyét az impresszionizmus fejlődésében.