A festmény lebilincselő élénk ábrázolásával egy nyugodt jelenetet mutat, ahol egy bájos ház áll ki a vibráló égbolt háttérétől. Minden ecsetvonás élőnek tűnik, pulzálva Van Gogh jellegzetes energiájával; az ég kékek örvénylő keveréke, sárga és fehér árnyalatokkal fűszerezve, emlékeztet egy csillagos éjszakára. A zöld és fehér tónusokban festett ház nyugalmat áraszt, szemben a dinamikus vonalakkal, amelyek mozgást közvetítenek. Az ablakok piros akcentusai megtörik a színpalettát, felhívva a figyelmet és melegséggel töltik meg a jelenetet.

Ha közelebbről megnézzük, két nő alakja – talán a piacról visszatérő – finoman emelkedik ki a tájból, sötét ruházatuk kontrasztba áll a környező zöld növényzettel, de harmóniában vannak. A festék műve egy pillanatot megörökít az időben, nosztalgikus érzést ébresztve a falusi életről, mintha Van Gogh az egyszerű mindennapi létet akarná időtleníteni. Ez a mű nemcsak technikai ügyességét mutatja, hanem egy történetet mesél az emberi kapcsolatról és a természet világának szépségéről.