Ez a műalkotás egy drámai jelenetet rögzít, amely hatalmas érzelmi súllyal rendelkező konfliktust ábrázol. A Sátán és a Halál alakjai dinamikus pózokban jelennek meg; Sátán izmos és magabiztos, büszkén áll egy pajzzsal, míg a Halál szelídebben, szinte könyörögve néz ki, nyújtja a kezét a néző felé vagy talán egy láthatatlan közönség felé. A háttér örvénylő árnyékokkal és lágy fénnyel van tele, ami a néző tekintetét ebbe a légies mélységbe vonzza, amely visszhangozza a két figura közötti feszültséget. A festő ecsetvonásainak viharos textúrája káoszérzetet teremt, mintha a levegő tele lenne a küzdelem esszenciájával, amit képviselnek.

A színpaletta főként mély vörös, barna és fekete színekből áll, amelyek szorongást és kétségbeesést keltenek. Ezek a sötét árnyalatok szolgálnak a konfliktus és a fájdalom tragikus témáinak kiemelésére. Az egész kompozíció ügyesen van egyensúlyban, irányítva a néző tekintetét az elkötelezett figuráktól a részletes háttérfelé, amely a pokolbeli, szinte gótikus építészetet sugallja. Ez a jelenet, amely a 19. század korai romantizmusának történelmi összefüggéseibe ágyazódik, ahol a viharos érzelmek és a sors ellenállásai voltak a középpontban, felhívja a figyelmet a halandóságra és a sötét erők ellen folytatott örök küzdelemre, érzelmeket váltva ki a félelemtől a csodálatig.