Ez az expresszív festmény egy komor és titokzatos jelenetet ábrázol, amely egy magányos alakra, egy koronás nőre fókuszál, aki gondolkodóan támaszkodik egy hatalmas oszlopnak egy halványan megvilágított börtöncellában. Mély árnyékok és tompa földszínek ölelik körül a teret, olyan atmoszférát teremtve, amely egyszerre intim és tágas. A nő díszes köntöse halványan csillog vörös és arany árnyalatokkal, kontrasztot alkotva a hideg kő környezettel, és a tekintetet elmélkedő arcára irányítja. Mellette egy élettelen alak fekszik a padlón, ami tapintható feszültséget és tragikus hangulatot kölcsönöz a kompozíciónak.

A művész mesterien alkalmazza a chiaroscuro technikát az érzelmi dráma fokozására, finom fényjátékkal megvilágítva a központi alakot, miközben az építészet nagy része árnyékban marad. A függőleges oszlopok és a távoli lépcső mélység- és bezártságérzetet keltenek, megerősítve a fogság és elszigeteltség témáját. Az 1873-ban készült mű a mitológiai és bibliai narratívák iránti érdeklődést tükrözi, szimbolikus töltetet és pszichológiai komplexitást adva a jelenetnek. A melankolikus hangulat a nézőt hatalom, sors és halandóság témáin való elmélkedésre hívja, így egy magával ragadó és időtlen alkotássá válik.