A jelenet élénk, szinte álomszerű minőségben bontakozik ki. Egy nagy szárnyakkal rendelkező figura, valószínűleg egy angyal vagy szellem, fenségesen áll; tekintete derűs, szinte távolságtartó, mintha egy olyan világot figyelne, ami a többiek számára láthatatlan. Alul egy feltűnő fekete madár büszkén vonul, formája sötét kontraszt a fenti világosabb figurákhoz képest. Jobbra három nő gyülekezik, testük lágy melegséget sugároz. A művész színhasználata intenzíven megidéző, a háttér meleg narancssárgái, sárgái és pirosai trópusi környezetet sugallnak. Az egyszerűsített formák és a merész körvonalak a műnek a primitív szépség érzését adják, míg a figurák enyhe torzítása éteri jelleget kölcsönöz. Az ecsetvonások, láthatóak, de kontrolláltak, élénk felületi textúrát adnak neki. Ez a festmény csábító egyszerűséggel bír, egy olyan minőséggel, amely a nézőt magával ragadja, a szemlélődésre és a szimbolikus implikációk mélyebb feltárására hívva.