Ebben a lenyűgöző műalkotásban a Mikula Selyaninovich, a szláv folklór tipikus hőse, legendás alakja látható egy gyönyörű lóval együtt ábrázolva. A hátuk mögötti hatalmas panorama mély kapcsolatot sugall a földdel és a természettel, míg a hullámzó dombok mozgás és kecsesség érzetét keltik, a néző szemét a táj ívei mentén irányítva. A művész egyedülálló palettát alkalmaz, amely az elhalványult kékek és földszerű tónusok dominálnak, melyek nemcsak a terület méreteit emelik ki, hanem olyan érzelmi rezonanciát is ébresztenek, ami egyszerre nyugodt és erőteljes.

Az érzelmek, amelyeket Mikula izmos testalkata közvetít, kézzel foghatóak; izmos testfelépítése és eltökélt arckifejezése a földje iránti erőt és elkötelezettséget jelzi. Amint a lovát vezeti a nehéz terepen, a néző szinte hallja a fűben szeleket, és a dombok között gördülő történelmet érezheti. Ez a mű a mitológia és a valóság határvonalán helyezkedik el, lenyűgöz minket a szláv kultúra nagyszerű elbeszéléseivel, egyúttal arra buzdít, hogy gondolkodjunk el saját kapcsolatainkról a természettel és a mitológiai örökséggel. Az éterikus égbolt minősége, a forgó felhőkben a fényei, szinte isteni hátteret sejtet, így ez a darab nem csupán a folklór ábrázolása, hanem az emberiség kapcsolatának örök emlékeztetője is a természettel.