A jelenet egy sötét, barlangszerű térben bontakozik ki, amelyet nyugtalanító, homályos fény világít meg. Az alakok gyülekezete, főleg nők, összebújnak, arcuk a félelem, a tisztelet és a buzgalom kifejezéseivel torzul. A középpontban egy sötét, lenyűgöző figura ül, melynek sziluettje démoni jelenlétet sugall. A kompozíció a sűrített, klausztrofóbiás légkört hangsúlyozza, fokozva a borzalom érzését. Az alakokat nyers, gesztikuláló ecsetvonásokkal jelenítik meg, melyek azonnali és zsigeri intenzitást adnak a jelenetnek. Ez egy olyan festmény, amely egy bizonyos korszak félelmeivel és szorongásaival rezonál.