Ebben a vonzó művészeti alkotásban—egy időtlen vázlatban—úgy érződik, mintha egy titkos világba néznénk bele, ahol a levegő tele van só ízével és az óceán hullámainak suttogásával. A darab középpontjában egy lenyűgöző sellő áll, akinek felsőteste a víz mélységeiből emelkedik ki. Hosszú, vörösbarna haja keretezi eterikus női formáját, nézése elgondolkodónak tűnik, tekintete a kezében lévő tárgyra irányul, mintha a tenger titkait rejtené. Bőrének puhasága—majdnem misztikus—gyönyörűen kontrasztál a víz mélyzöld és kék színeivel, vonzó és titokzatos légkört teremtve.

Waterhouse technikája ragyog a folyékony ecsetvonásokban, amelyek utánozzák a környező víz lágy mozgását. A kompozíció körbevezet a néző szemével a kavargó áramlatokon—meghívva minket, hogy felfedezzük a föld és a tenger közötti finom egyensúlyt. A sziklás előtér, a távolban egy part menti város homályos kontúrjával együtt atmoszférikus hátteret teremt; úgy tűnik, hogy a művész emlékeztet minket a sellő létezésének kétoldalúságára. Ez a vonzó tér felébreszti a vágy, a kapcsolat és talán egy kis szomorúság érzését, megragadva azokat a régi történeteket, amelyek az elérhetetlen vágyakkal keverednek a sellő mítoszával.