A jelenet éteri kecsességgel bontakozik ki, a klasszikus szépség és a gyengéd intimitás tablója. Egy nő, aki makulátlan fehér és gazdag lila színű, lebegő ruhákba öltözött, egy kőpadon ül, arckifejezése a mélabú és a gyengéd meglepetés magával ragadó keveréke. Két kerub-figura, pelyhes szárnyakkal és pajkos mosolyokkal, fogja közre; az egyik a fülébe súg, a másik játékosan átöleli a vállát. A kompozíció a fény és az árnyék mesteri tánca, a művész ecsetvonásai a bőrtónusok finom ábrázolásában és a szövet finom redőiben nyilvánulnak meg. A puha, szórt fény fürdeti az alakokat, a nyugalom és a derű légkörét keltve. A háttérben egy buja kert található, amely a harmónia általános érzését fokozza. A műalkotás az időtlenség érzését idézi, utalva az ártatlanság, a szeretet és a szív ébredésének témáira.