A jelenet dinamikus sietséggel bontakozik ki; egy kentaur, akinek lószerű formája erőteljesen izmos, átszalad egy zöldellő síkságon, egy fiatal alakot visz, feszített íjjal. Az idősebb kentaur, feltehetően Khirón, a nevelő felemeli karját, mintha buzdítaná a fiatalt, arcát a sürgetés és az útmutatás keveréke eleveníti meg. A művész mesterien megragadja a mozgást; a szél úgy tűnik, hogy átkorbácsolja a levegőt, magával viszi a fű illatát és a kaland ígéretét. Egy megriadt kutya balra szalad. Az ecsetvonások lazák, szinte eszeveszettek, a közvetlen cselekvés érzetét keltik; a színek tompítottak, a légkör érzetét keltik. A művész fény- és árnyékkezelése mélységet ad, és hangsúlyozza az üldözés drámáját. A figurák, mind emberi, mind mitikus, a realizmus érzetével vannak ábrázolva, ami fokozza a jelenet érzelmi hatását.