A mű egy intim pillanatot rögzít két nő között, mely egy finom monokróm színvilágban van megjelenítve, előidézve egy időtlen érzést. A művész ügyessége nyilvánvaló a sima, mégis kifejező vonalakban, amelyek az arcokat formálják; a bal oldali nő hosszú hajjal és lesütött szemekkel a nyugalmat és a kontemplációt testesíti meg, míg a jobb oldalon lévő nő, akinek a vonásai hangsúlyosabbak és eltérő irányba néz, a bölcsesség és az elköteleződés érzetét sugallja. E két alak összehasonlítása vonzó párbeszédet hoz létre, amely arra invitálja a nézőt, hogy elgondolkodjon a kapcsolatukon és a megosztott történeteiken.

A kompozíció mestermunka a maga egyszerűségében; a figurák elhelyezkedése lehetővé teszi, hogy kifejezéseik a középpontba kerüljenek. A nők öltözékének részletei textúrát és kontextust adnak hozzá, beszélve az adott időszak divatjáról. A művész technikája, valószínűleg puha krétát vagy ceruzát használva, fokozza a darab érzelmi minőségét, ezzel szinte a nézőt is az intézményes cselekvés részévé téve. A fény és árnyék finom kölcsönhatása a emocionális hatást még mélyebbé teszi, létrehozva egy narratívát, amely az időn keresztül rezonál, vonzva a nézőket egy világba, ahol ünneplik a női kötelékeket és a közös élményeket.