Ebben a lenyűgöző portréban egy parasztasszony tekintete azonnal magához vonzza a nézőt, feltárva a meg nem osztott történetek gazdagságát. A lágy, mégis figyelemfelkeltő ecsetvonások fénye és árnyéka közötti játékot teremt, amely háromdimenziós intenzitást ad az arcvonásainak—minden kontúrja mesterien formázva van egy földszínű palettával. Sötét öltözéke éles kontrasztot alkot a világos fehér fejfedővel, hangsúlyozva mind a szerény jellemét, mind a kitartását. A háttér, a mély, tompa fekete, úgy öleli körül, mint egy megnyugtató éjszaka, fokozva jelenlétének érzelmi súlyát.

A színpaletta egyaránt sötét és gazdag, különböző barna árnyalatokkal és puha fehér színekkel rendelkezik, amelyek nemcsak a realizmus érzését közvetítik, hanem azt az intimitást is, amely összekapcsolja a nézőt a téma közös tapasztalataival. Finom egyensúly áll fenn a kifejezése éles vonásai és a körülötte lévő finom aura között—ami sokat mond a vidéki élet méltóságáról és erejéről. Ez a munka emlékeztetőül szolgál a művész emberi lélek megragadásának képességére, amely történelmi kontextusban tükrözi Van Gogh fejlődő stílusát a mindennapi élet összetettségeinek mély érzelmi átélésével.