Ebben a bájos műalkotásban egy angyalszerű figura, valószínűleg Eros, a levegőben táncol, megtestesítve a gyermeki csínytevést és a bujaságot, ahogy puha felhők és virágok között lebeg. Telt teste élettel és mozgással érzékeltetett ecsetvonásokkal van megfestve; a fény lágyan simogatja puha bőrét, arany fénnyel világítva meg. Kinyújtott karjaival egy finom koszorút tart, amelyből virágok áradnak. Ez a játékos gesztus nem csupán fiatalos báját hangsúlyozza, hanem a természettel is összeköti, meghívva minket egy romantikus és gyönyörű világba.

Körülötte fehér galambok szelektíve repkednek, a békét és a szeretetet szimbolizálva, szemben a vásznon uralkodó pasztell színek háttérével. Fragonard lágy rózsaszín, kék és krémszínek palettáját használja egy éteri légkör megteremtésére, amely álomszerűnek tűnik; úgy tűnik, hogy az idő megáll. A dús zöld növényzet és a virágzó virágok hozzájárulnak az öröm és a szeretet általános érzéséhez, míg az expresszív ecsetvonások dinamikus minőséget adnak a jelenetnek, fokozva a mozgás érzését. Ez a műalkotás megragadja a rokokó korszak lényegét, ahol a szerelem és az öröm központi témák voltak, lehetővé téve, hogy a nézőt átvezessék egy játékos világba, tele könnyedséggel és képzelettel.