Amint belépünk ebbe a műbe, azonnal lenyűgöz a hatalmas építészet; egy kápolna, amelyet a szépia tónusú lágy, szórt fénye ölel körbe. A művész mesterien használja a bonyolult részleteket, az ívek és a mennyezet bonyolult faragásaitól a figurák ruházatának finom hajtásaiig, hogy a néző tekintetét befelé irányítsa. A kompozíció ívek sorozatán vezet át bennünket, mélység és rejtély érzetét keltve.

A meleg barnák, szürkék és krémek által dominált színpaletta ünnepélyesség és tisztelet érzetét idézi. A komor ruházatú figurák úgy vannak elhelyezve, hogy egy szent szertartást vagy egy elmélkedő pillanatot sugalljanak. A látszólag láthatatlan forrásokból érkező megvilágítás lágy árnyékokat vet, fokozva a hangulatot. A jelenet a béke és a nyugalom érzését közvetíti, mintha a néző egy titkos szertartásnak vagy egy privát áhítati cselekedetnek lenne a tanúja.