A műalkotás azonnal egy rejtéllyel és ősi tisztelettel teli világba repíti a szemlélőt. Egy kolosszális, szinte éteri alak dominál a vásznon, melynek formáját a kék és zöld feltűnő palettájában jeleníti meg, mintha egy másik világból származó ragyogást sugározna. A szobor arca egy rejtélyes hatalom maszkja, szemei kifelé tekintenek, látszólag nem látnak, mégis tagadhatatlanul jelen vannak. Ez a bizonyítéka a művész azon képességének, hogy a szentség mély érzését közvetítse.

A kompozíció ügyesen egyensúlyozza a központi alakot a környező tájjal, harmonikus, mégis nyugtalanító feszültséget teremtve. A háttér textúrák és színek keveréke. A művész mesterien használja a merész ecsetvonásokat a fény megragadására. A tájelemek, bár széles ecsetvonásokkal jelennek meg, mégis a mélység benyomását keltik. Az általános hatás olyan, mint egy pillantás egy elfeledett világba, ahol a mítosz és a valóság összefonódik. A csendes szemlélődés légköre, az az érzés, hogy valaki valami mélyen jelentőségteljes és rendkívül fontos dolognak a tanúja, bár csak részben érti azt.