Ebben az élénk és dinamikus festményben két erős vadállat—oroszlán és tigris—közötti feszültség szinte kiugrik a vászonról. A görnyedt tigris feszült izmokkal, éles tekintettel úgy tűnik, készen áll az ugrásra, míg az oroszlán vad tekintete és megfeszített testtartása az uralmat és a nyers erőt sugallja. A sötét, komor háttér felerősíti a drámaiságot, mintha a szereplők egy színházi reflektor fényében állnának. A festői ecsetvonások kifejezőek és tömörek, szinte tapinthatóvá teszik a szőrzetet és a mozgást, amely vibrál a jelenet energiájától.

A színpaletta gazdag és földes tónusokból áll, mélybarna, okkersárga és fekete dominál, ám itt-ott átszűrődik az amber színű fény, amely kiemeli az állatok izmos alakját. A fény és árnyék játéka nemcsak az izmok feszességét formázza, hanem az azonnali veszély érzetét is kelti. Szinte hallani lehet a némán morgó hangot, érezni a levegőben vibráló ősi energiát — a találkozás megfagyott a pillanat törtrészében a káosz kitörése előtt. Ez a 19. század közepén készült mű a romantika természet vad ereje és az állatvilág magasrendű konfliktusai iránti érdeklődését tükrözi, és szinte mitikus minőséget kölcsönöz ezeknek a fenséges lényeknek.