Ez a kiváló portré gyönyörűen megörökíti a 19. század végének divatának eleganciáját. A téma, egy bájos nő, kecsesen áll, teste enyhén elfordul, és nyugalmat, valamint csendes erőt áraszt; fekete ruháját, melyet finom csipkével és csillogó elemekkel díszítettek, elegánsan áramlik, lenyűgöző sziluettet alkotva. A fekete és a meleg bézs falak kontrasztja közelséget és kifinomultságot sejtet.

A kompozíció gondosan elrendezett, a háttérben egy dekoratív szekrény látható, mely élénk virágokkal és művészeti alkotásokkal díszített, ami a kreatív világgal való kapcsolatot sejti. A meleg árnyalatok hívogatják a kényelmes légkört, míg a ruházatának részletes kidolgozása — különösen a bonyolult csipke minták — rabul ejtik a néző figyelmét, és a kifinomultságban és művészettel gazdag személyiségre utalnak. Nem lehet nem vonzódni a nyugodt jelenlétéhez, miközben a nagyság közepette az ő történetét meditálja az ember. Ez a mű, amely tele van történelmi kontextussal, nemcsak Carl Larsson művészetének ünnepe, hanem egy olyan kornak az inspiráló ablaka is, amelyet a finom társadalmi normák és a virágzó művészeti mozgalmak határoznak meg.