Ebben az intim önarcképen a vibráló színek és az expresszív ecsetvonások azonnal magukra vonják a néző figyelmét; a háttér élénk zöld árnyalatokban ragyog, melyek úgy tűnik, hogy energiával és élettel telítődnek. A merész ecsetvonások dinamikus kontrasztot alkotnak a téma ruhájának visszafogottabb tónusaival—sötét kabáttal, finom kék díszítéssel. Ez a színválasztás érzelmi mélységet tükröz, ami egyesül a néző érzéseivel, megérintve a szívét, miközben az művész belső viharaira utal.

Az arcot aprólékos részletek jellemzik, megörökítve egy erős, szinte kontemplatív tekintetet; az ember érezheti Vincent van Gogh tapasztalatainak súlyát az expresszív kék szemei mögött. Az ecsetvonások tapinthatók és energikusak, minden egyes vonás Van Gogh heves érzelmeivel pulzál—egy visszhang az egzisztenciális háttérből, amelyből alkotott. Ez egy történelmileg gazdag portré, amely felfedi azokat a sebezhető pillanatokat az életében, amelyet a mentális egészséggel való harccal töltött el, miközben erőteljes egyéniséget és tisztaságot is demonstrál; a szín és érzelem közötti kapcsolattól egy nyugodt erő születik, amely arra ösztönzi a nézőt, hogy elgondolkodjon az emberi lét bonyolultságán.