A műre pillantva azonnal egy nyugtalanító intimitású jelenetbe csöppenek. Egy alakcsoport, mind torzult és groteszk arckifejezéssel, összebújik, látszólag egy közös titokban vagy kegyetlen öröm pillanatában gyönyörködve. A középső alak, ülve és görnyedten, egy pár zsákot tart a kezében; arcát a félelem, a kétségbeesés, és talán a dac egy csipetnyi keveréke jellemzi. Mögötte, nézők csoportja nyugtalanító mosollyal és vágyakozó pillantásokkal, úgy tűnik, hogy közeledik.

A művész metszési technikában való jártassága a finom vonalakban és a mélységet eredményező felépítésükben mutatkozik meg. A tiszta feketék és fehérek monokróm palettája tovább fokozza a nyugtalanság érzetét, és hozzájárul a mű nyers, érzelmi erejéhez. A kompozíció szorosan keretezett, és az alakok szorosan össze vannak zsúfolva, ami fokozza a klausztrofóbiás légkört. A részletek, a figurák arcán lévő ráncoktól a ruhájuk redőzéséig, aprólékos gondossággal vannak megmunkálva.