A fény és az árnyék közötti éles kontraszt azonnal megragadja a tekintetet; egy finom, lengedező ruhájú nő táncol, karjai széttárva, kétségbeesetten próbálva megszökni a groteszk lények karmai közül. Formájuk az ember és az állat rémálomszerű keveréke, bőrös szárnyaik és szörnyű vonásaik a rettegés érzését keltik. A kompozíció dinamikus; a nő mozgása, az alakok felfelé tartó lendülete, a fény és a sötétség drámai kontrasztja mind hozzájárul a féktelen energia és a közelgő végzet érzéséhez. A felhasznált rézkarc technika finom vonalaival és kifejező árnyékolásával fokozza a jelenet érzelmi intenzitását. Mintha a művész belesett volna a rémálmok sötét, rejtett világába, szembesítve a nézőt legmélyebb félelmeivel.