A mű egy lenyűgöző önarcképet mutat be; egy nő áll a középpontban, tekintete közvetlen, csendes intenzitással teli. Mindkét oldalon drapériával keretezett, ami színpadias beállítást teremt jelenlétének. A zöld háttér kiemeli az alakot, biztosítva, hogy a néző szeme a témára irányuljon. Kifejezése visszafogott erő; sötét szemei és homlokának enyhe ráncai sokat mondanak. Egy levelet tart, melynek szavai elegendő mértékben olvashatók az odaadásra. Ez a szellem, a rugalmasság és az intenzív szenvedéllyel megélt élettel való mély kapcsolat portréja. Majdnem érzem a sál súlyát a vállán, a szövetek textúráját.