Ebben az érzelmekkel teli festményben egy magányos figura áll egy kerítés előtt, csendes eltöprengés légkörét árasztva. Mély fekete ruhát viselve, a figura tekintete egyszerre ijesztő és nyugodt; meghívja a nézőt egy időben megállt pillanatra. A rusztikus fából készült épület háttér és a zöld árnyékok kontrasztja annak a helynek a benyomását kelti, amely egyaránt ismerős és rejtélyes. A figura mögötti ablak a belső életet sejteti, de magányos fénye elragadja a figyelmet, miközben ellentétes a figura mozdulatlanságával.