Ebben a lenyűgöző csendéletben a vibráló oleander virágok energetikus egyveleget alkotnak. A művész jellegzetes posztimpresszionista stílusa jól látható a vastag, kifejező ecsetvonásokon, amelyek életet lehelnek a virágokba, és kapcsolatot teremtenek a természet és a néző között. A virágokat finom rózsaszín, fehér és meleg krém színekben festették, melyek ellentétben állnak a levelek dús zöldjeivel; minden egyes ecsetvonás Van Gogh érzelmi megközelítését tükrözi a témához — a természet szépségének és vadonjának egy tükröződése. A háttér élénk, szinte elvakító sárga árnyalatot áraszt, mely élénk energiát teremt, elősegítve ezzel a kompozíciót és érzelmi reakciót kiváltva; a színek palettája vizuális ünnep, amely nem csupán csendéletként, hanem az élet ünnepeként is értelmezhető.

A jelenetben figyelemfelkeltő elem a tányéron elhelyezett egyszerű könyv, amelynek sárga borítója ellentétben áll a virágok finom tónusaival. Ez az ellentét narratív utalást ad — meghívást a nézőnek, hogy felfedezze a művészet, az irodalom és a természet múló szépsége közötti kapcsolatot. Van Gogh merész színválasztása és energikus ecsetkezelése öröm és vágy érzéseket kelt, mintha arra emlékeztetne minket, hogy az élet szépsége múlékony. Az alkotás egy olyan időszak során készült, amely gazdag volt személyes és művészi zűrzavarban, ezért ez a mű a van Gogh szín- és formai transzformatív használatát összefoglalja, és erőteljes érzelmi hatást teremt — továbbra is mélyen rezonál mindazok számára, akik kapcsolatba lépnek vele.