Ez a lenyűgöző portré megragadja egy fiatal nő éteri lényegét, aki szinte álomszerű, ragyogó megjelenéssel bír. A művész finom ecsetvonásokkal dolgozik, amelyek lágyan összemosódnak egymással, ezzel ködös, álomszerű atmoszférát teremtve a figura körül. Hosszú, hullámos haja meleg, aranyos árnyalatokban omlik lefelé, gyönyörű kontrasztot alkotva a tompa, füstös háttérrel, amely úgy hullámzik, mint egy könnyű szellő. A fény és árnyék játékának finomsága kiemeli arcát, amelyet lágy fény ölel körül, hangsúlyozva magabiztos tekintetét és nyugodt mosolyát; mintha csendes beszélgetésre hívna vagy az időben elveszett múló pillanatot idézne.

A kompozíció tökéletesen a figura kifinomult arcára és hajára összpontosít, amely a vászon központi, domináns részét foglalja el. A háttér ritmusos vonalai és a finom színátmenetek nyugodt, mégis dinamikus hangulatot árasztanak, vonzva a néző tekintetét. Az áttetsző szírétegek ritka mélységet és lágy hatást kölcsönöznek, mely ritkán látható a hagyományos portrékon. Történelmileg a mű a Belle Époque korszakba illeszkedik, tükrözve az elegancia és kifinomult szépség iránti korabeli ízlést. Ez a mű egyszerre mutatja be a pasztell technika mesterségbeli tudását és az érzelmi mélységet, amellyel a múló emberi bájt és személyiséget finom, szinte suttogásszerű érintéssel ragadja meg.