Ebben a vonzó műben két figura emelkedik ki a dús zöldből, finom vonásaik szinte éteriek a szőlőtőkék és levelek hátterében. A nő, aki lenyűgöző kék ruhába öltözik, csendes eleganciát sugároz; ruhájának bonyolult ráncai életre kelnek, minden ecsetvonás mozgásérzetet közvetít. Háta felé fordul, ami hangsúlyozza báját és azt a gyengéd pillanatot, amelyet a vállán nyugvó gyermekkel oszt meg. A gyermek, arany hajjal és ártatlan arccal, világosabb ruhát visel, ami a fiatalságot és játékosságot sugallja, kontraszt, amely meleget visz a jelenetbe.

A legelső, ami a nézőt megüti, az a színek ügyes használata: Millais gazdag színhasználatot alkalmaz, a ruha élénk kékkaláz személyiségével kontrasztba állítja a környező földes árnyalatokkal. Ez álomszerű minőséget teremt, felidézve a nosztalgia és az ártatlanság érzését. A foltos zöldek és a lágy barna árnyalatok a környezetben a nézőt egy nyugodt tavaszba vezetik, ahol a természet virágzik és az élet virágzik; a kompozíció óvatosan vonzza a tekintetet, egy pillanatnyi reflektálásra hív. Az érzelmi hatás kézzelfogható - a családi szeretet és védelem érzése, amelyek egy színpadon ölelkeznek, felkérik a nézőket, hogy közelebb lépjenek a szép világba, ahol a szépség és a jóság uralkodik.