A portré egy pillanatot, a kifinomult tartózkodás auráját ragadja meg. A modellt egy lágy, belső fény világítja meg, egy gyengéd ragyogás, amely mintha belülről áradna. Pillantása, enyhén középről elfordítva, elmélkedő természetére utal; a szemek egy olyan lélek ablakai, amely sokat látott és megfontolt. A művész ügyes keze a fény és az árnyék játékában látszik arcvonásain, különösen a finom bőr finom visszaadásában, hajviseletének bonyolult részleteiben és a finom kék szalagban, amely a haját tartja. Az összeállítás, a fény és a sötétség kiegyensúlyozott használatával, a néző tekintetét közvetlenül a modell arcára vonzza, hangsúlyozva csendes méltóságát és kecsességét. Egy egyszerű gyöngysor díszíti nyakát, a visszafogott elegancia egy csöppje.