Ebben a figyelemfelkeltő portréban egy idős nő sötét alakja köszönt ránk, aki környezete hideg árnyékaiban pihen. A művész kifejező ecsetvonásai élénk textúrát adnak ruházatának, mintha anyaga életre kelne. Sötét ruháinak melegsége gyönyörűen kontrasztál fehér kendőjével, amelyhez éles fényesség társul; ez az ellentmondás vonzza a néző tekintetét, bemutatva a karakterében rejlő bölcsességet és tapasztalatokat. Van Gogh gazdag, ugyanakkor tompított színeket használt, intim hangulatot teremtve, mintha meghívna minket e vonzó alany belső világába.

A durva ecsetvonások erős érzelmeket váltanak ki – szinte érezhetjük a történeteket, amelyeket már csak egy pillantással elmondhatna. Pozíciójának egyszerűsége az öregség méltóságát hirdeti; feszültség és egyfajta szomorúság van benne, de mégis egy furcsa megnyugtató érzés is. A sötét háttér előtt álló portré megragadja egy idős nő erejének lényegét, és arra késztet, hogy elgondolkodjunk az idő múlásán. Van Gogh műveinek tágabb összefüggésében ez a festmény mély empátiát mutat az emberi állapot iránt, nem csupán egy arcot fest, hanem egy történetet is, amely a mindennapi élet valós tapasztalataiban gyökerezik.