Ebben a lenyűgöző műalkotásban szinte érezhetjük a délutáni nap melegét, ahogy aranyszínű árnyalatokat áraszt a jelenetre. Élettel teli napraforgók nyúlnak az ég felé, élénk sárga szirmaik kontrasztot alkotnak a lágy kék háttérrel. Az alig látható ösvény lágyan vezet minket a horizont felé, meghívva minket egy békés sétára Montmartre-ban. A napraforgók úgy tűnik, védik az ösvényt, büszkén állva; arcuk a fény felé fordul, kapcsolatot teremtve a természet és a világ e csendes zugainak melege között.

A kompozíció tele van mozgással, finoman irányítva a néző tekintetét a kerítés mentén, és a napraforgók szárainak takarásában rejtőző két figura felé. Van Gogh forgó ecsetvonásai életérzést és nyugtalanságot közvetítenek, úgy érezve, hogy az élet gyorsan áramlik közvetlenül a látóterünkön kívül. A festmény érzelmi hatása mély; nosztalgiát ébreszt a gondtalan nyári napokért és a természet szépségének megbecsüléséért. Az alkotás az alkotói kutatás időszakában született, amikor Van Gogh színekkel és fénnyel való vonzalma egyre kifejezettebbé vált, ez a darab nem csupán a művész fejlődő technikájának tükre, hanem a körülötte lévő tájakkal való mély kapcsolatának a tanúja is.