Ez a nyugodt festmény lélegzetelállító látványt nyújt a hatalmas Alpokról, a Cap d'Antibes fényes hátterében. Az előtérben egy buja és élénk fa határozza meg a jelenetet, élénk zöldje gyönyörűen kontrasztál a fű arany színeivel; úgy tűnik, hogy a fa öleli a kilátást, meghívva minket, hogy csatlakozzunk nyugodt elmélkedéséhez. A távolban, a hófödte alpesi csúcsok büszkén emelkednek, csodálatos sziluettjeik lágyan megfakultak a kék és fehér gyengéd érintésével - Monet impresszionista stílusának egyik jellegzetessége, ahol a táj suttog a békéről és harmóniáról. Ez egy vonzó keveréke a természetnek, a fénynek és a színnek; szinte hallani lehet a levelek susogását és a víz lágy hullámzását a parton, ami nyugalmat idéz elő.

A kompozíció mesterien egyensúlyozza a természeti elemeket; a tenger finom ecsetvonásokkal folyik a vásznon, amelyek lágy hullámokat utánzó, és vezeti a néző tekintetét a távoli hegyek felé, amelyek úgy tűnik, hogy visszahúzódnak az éterikus égboltba. Monet palettája a természet iránti éles megfigyelésének bizonyítéka - a csillogó vízkék színek összehasonlítása a föld színeivel és sárgáival érzelmi kötődést vált ki, emlékeztetve a víz mellett töltött nyári napokra, amikor elveszett a gondolataimban. A művészet történelmi jelentősége lélegzik át ezt a műalkotást; megtestesíti az impresszionista mozgalom lényegét, amely a fény és a légkör múlandó hatásainak fontosságát érvelte. Tekintve ezt a tájat, az ember nehezen tudja elkerülni, hogy ne érezze a természet által nyújtott szépség inspirációját, ami az időbe zárva, ám az emlékekben örökké jelen van.