Ebben a lenyűgöző műben egy fiatal lány rejtélyes légkörrel van ábrázolva; az arca el van takarva, kezében egy szelíd levelet tart, amely a tartalma fontosságára utal. A ruházatának lágy textúrája hipnotikus, különösen a pöttyös anyag, amely szinte hívogatja, hogy megérintsük. A nyakán lévő rózsaszín szalag élénk kontrasztot ad; szinte úgy tűnik, mintha titkokat rejtene, amelyek felfedésre várnak. Senki sem tudja megakadályozni, hogy elgondolkodjon, milyen üzenet rejlik a levél hajtogatásaiban? Ez a kapcsolat a személyes narratívákkal egyértelműen nosztalgikus és kíváncsi érzéseket ébreszt — emlékeztetve a múltra, amikor a levelek értékes kommunikációs formák voltak.

A kompozíció intimitást sugároz, bevonva a nézőt a lány meditáló pillanatába. A sötét háttér, gazdag mély tónusban, kiemeli az alakját, miközben érzelmi mélységet ad a szívügyekben gyakran megélt vágyakkal. Millais gondos szín alkalmazása a jelenetet szinte élettel telivé varázsolja; a tónusok melegek és hívogatóak, szinte úgy, mintha ölelnének minket. Ez a kép arra hívja fel figyelmünket, hogy ne csak a szereplők identitásaira és érzelmeire gondoljunk, hanem a levelek — mint a violák — által szimbolizált finom, ám hatalmas kapcsolatokra is: szerelem, barátság, remény. Millais részletekhez való gondos figyelme és érzelmes narrációja révén úgy érezhetjük, hogy egy gyengéd pillanatban vagyunk, amely időben rögzült, érzékeny kapcsolatot teremtve, amely áthidalja a korszakokat.